Hey, it's me again!

Quelles nouveautés, huh? Not even a minute has passed since I saved and published the last entry. Whatccóever.

És akkor most egy kicsit írkálok már ezen a nyelven is. Nem mintha olyan jól tudnék rajta, de legalább jobb, mint a tört angol, amivel eddig kénytelenek voltatok fárasztani a szemeteket. Még jó, hogy nem a szemeteteteket. Haha, a magyar nyelv szépseggei, vagy hogy is van ez. (Közhely, igen, de engedjétek má' meg ezután a nap után.)

Aki volt már hivatalos ügyet intézni Budapesten az tudhatja, milyen érzés egy ilyen nap után létezni. Most ezt kpézeljétek el kétszer akkorában.

Történt volt ugyanis, hogy miután nagy nehezen kimásztam az ágyból (a tegnapi nap után talán érthető...), anyukám kitalálta, hogy menjünk el megvenni a könyveimet egy könyvtárba. Itt ugyanis nincsen a jól bevált, gazdaságos kölcsönzés, csak használt könyv megvétele lehetséges.

Reggel ezért felhívtam a Librairie Politecnique-et, és franciául beszéltem velük telefonon. Egészen jól sikerült, csak a vonal annyira torzított, hogy nem értettem meg eleinte a nőt. Szegény biztosan azt hitte, hogy nem tudok franciául. Ja, huppsz, beletrafált. :P :D

Körülbelül egy óra múlva (reggeli, ordibálás, kiakadás, hol a kulcs, Viktor nem jön, olvassál, ne csak House-t nézzél) elindultunk. Útban az állomás felé - amit, hozzáteszem, még térképpel sem nagyon találtunk meg - még "beugrunk a közjegyzőhöz".

Ebből az lett, hogy kerestük, mint kutya a farkát, de sajnos nem találtuk meg. Információink szerint a "patika mellett kell lennie". Miután anyukám többször is sikeresen magánlaksértést követett el (nem nagy kunszt nyitott és/vagy nem létező kertajtó mellett), feladtuk és megint az állomás felé vettük az irányt. Szerencsére összeakadtunk egy nővel, aki éppen az ajtaját mosta le (ilyenre is csak a belgák ügyelnek).

Tőle megérdeklődtük, hol is van a Van der Steer úriember. Róla a nő azt mondta, hogy építész. Mondjuk, az nem lehet, mert neki nem annak kéne lennie. No, mindegy, elküldött minket vissza az utcába, vagyis megmondta, hogy a farkunkat a fejünkkel ellentétes irányba keressük.

Bemegyünk az utcába, megnézzük megint, sehol semmi.

Jövünk vissza, "niet gefounde" (nem tudok hollandul, de valahogy így lehet). Erre mondja, hogy a fenekünkön van az a farok. Átnézünk az útra, hát nem ott van a ház?!

Ha nem is pont a patika mellett, de majdnem.

Lényeg ami lényeg, bemegyünk, fogad a Van der Steer úriember (feltűnően hasonlított Kóka Jánosra), kedvesen elcsevegünk vele, majd kiderül, hogy egyikjük (ő és jóanyám) sem tudja, minek is vagyunk itt. Hála az égnek! Felvilágosítottam őket, hogy a Verzeekering miatt kell (ezt az egy szót tanultam meg eddig egy plakátról). Mire kiböki, hogy hát az nem az ő dolguk, menjünk máshova. Felírja a címet, mindent, hiszen ő is belgából van, aztán kimegyünk.

Az állomásra persze teljesen rossz oldalról futunk be, kicsit elállították valahol a váltókat, talán a Van der Steerben, nem tudom. Átdzsalunk építési területen, jó magyar módra, aztán szerencsés módon belebotlunk egy bringaútba (ez sem túl nagy teljesítmény errefelé, mert itt TÉNYLEG minden út bringaút, nem csak egy vágy, mint a budapesti Critical Mass-en). Így szerencsésen elkerüljünk elüttetésünket.

Felkászálódunk a vonatra. Sajnos, pont arra, ami minden görbe fánál megáll, de sebaj, nem ezzel kell majd bejárnom.

Besétálunk Gare Central megállóhelyre, ahol rögtön vörös betűkkel egy nemzetközi vonat világít a szemembe: Bruxelles Centrale - Zürich Hbf, 13.13. Azonnal más színben láttam a világot. :)

Még a metrót is megtaláltunk, ahol nagyon készségesen eligazított minket egy 16 éves forma lány, aki alig 4 nyelven beszélt... Igazából, amióta itt vagyok igazolást nyert az a nézetem, hogy nem olyan nagy dolog 4 nyelvet beszélni. Az ittenieknek mondjuk könnyű, mert kapásból kettőt muszáj, ehhez meg csak úgy btw hozzájön az angol meg a német...

Talán majd máskorra hagyom a filozofálásokat, mert már mindjárt begyógyulnak a szemeim.

Innentől kezdve egy nagy rohanás volt Brüsszel egyik feléből a másikba. Eredeti célunkat, mégpedig a Librairie-t már el is felejtettük. Hála az égnek, a suliban meggyőzték anyukámat arról, hogy még teljesen fölösleges akármit is venni, mert úgysem tudjuk, ki mit (szemléltetés) kér.

Szóval. A suliban megint nagyon kedvesek voltak. Kedvenc nagymama titkárnőmmel szerencsésen összefutottunk, a beszélgetés végére még a saját történelmi atlaszát is felajánlotta kőccsőnbe. Igazán rendes. :)

Visszametróztuk, sorszámot húztunk, vártunk vagy fél órát. Mikor sorrakerültünk kiderült, kéne igazolványkép. Szenzációs lett, leginkább heveny szívrohamban halálozna el mindenki, ha feltenném ide, úgyhogy nem teszem. :) Mazochistáknak sem. :P :D

Ende gut alles gut:

nap végére sikerült beszereznünk egy egy éves STIB bérletet (Itteni BKV, csak sokkal jobb), és egy MÁV bérletet is (az is sokkal jobb).

Ja és végre megint sportolhattam. Szóval most teljes a katarzis.

Remélem Veletek minden jól van, gyorsan posztolok, aztán pusztulok a gép elől. (Ildinek: ne nyisd meg, röhögni fogsz, pusztulj, pusztulj, pusztuuuujjj!!!!! én már most kegyetlenül nevetek... elég csak rágondolni... :D :D :D)

amúgy még fel sem ajánlottam, hogy aki esetleg nem értené a francia szavakat, vagy zavarná, nyugodtan szóljon. :) Írjtok Ti is, magamnak nem kell blog. :P Majd vicces lesz visszaolvagatni, az biztos. Lehet, hogy nem éppen nyilvános naplóval kellett volna kezdenem? :O

mindegy, ahogy a dal is mondja:

I am a 21st century digital girl...

ez sem widefülűeknek való zene, de - mint gondolom látjátok - felfedeztem egy új modult itt a blogban, és most azzal játszom :)

cheers to all of you

Szasza has just singed out